Ahogy ez a hírlevél kontinenseken átívelő szakemberekhez jut el, eszembe jut, hogy bár különböző évszakokat tapasztalhatunk, különböző nyelveket beszélhetünk és sokféle kultúrában dolgozhatunk, közös cél köt össze minket: támogatni az embereket abban, hogy újra kapcsolatba lépjenek veleszületett egyensúlyteremtő képességükkel.
Néhányunk számára az augusztus hosszú, napsütötte napokat, virágzó kerteket és a nyár energiáját hozza. Mások számára friss reggeleket, csendesebb tájakat és a tél belső tükröződését. Mégis, bárhol is legyünk a világon, a természet ritmusa valami egyetemesre emlékeztet minket: a változás állandó, és minden évszaknak célja van.
A természet nem áll ellen az évszakoknak. A fák nem kérdezik, mikor jött el az ideje a leveleik lehullatásának, és a virágok sem virágoznak, mielőtt készen állnának. Van egy csendes bölcsesség ezekben a természetes növekedési, pihenési, felszabadulási és megújulási ciklusokban. Talán ez az egyik tanulság, amit a kineziológia kínál nekünk – nemcsak gyakorlóként, hanem emberként is.
Munkánk során minden nap tanúi vagyunk ezeknek az évszakoknak. Egyes kliensek tavasszal érkeznek, tele lehetőségekkel és készen arra, hogy valami újat kezdjenek. Mások a nyár teljességét élik, miközben a mozgalmas életet, a felelősségeket, a fejlődést és az eredményeket kezelik, miközben megpróbálják megőrizni az egyensúlyt. Aztán ott van az ősz, az átmenet és az elengedés időszaka. A kapcsolatok megváltoznak, a karrier fejlődik, a gyerekek felnőnek, az egészségünk megváltozik, és az identitásunk újragondolásra kerül. Az ősz arra kér minket, hogy engedjük el azt, ami már nem szolgálhat minket, néha még azelőtt, hogy tisztán látnánk, mi következik. Aztán ott van a tél. Ezek talán a csendesebb ülések, ahol a haladás kevésbé láthatónak tűnik, mégis mélyreható átalakulás történhet a felszín alatt. A tél arra emlékeztet minket, hogy a csend nem stagnálás. A fagyos talaj alatt az élet készül a következő kifejeződésére.
Kineziológusként abban a kiváltságban van részünk, hogy végigkísérhetjük az embereket ezeken az évszakokon anélkül, hogy siettetnünk kellene őket egy másik felé. Néha a legnagyobb ajándékunk nem az, hogy válaszokat adunk, hanem az, hogy olyan teret teremtünk, ahol valaki elég biztonságban érzi magát ahhoz, hogy hallgasson a saját belső bölcsességére.
A test rendkívüli módon kommunikál a feszültség, a fáradtság, az érzelmek, a vitalitás és a rugalmasság révén. Az izommonitorozás egyedülálló módot kínál arra, hogy részt vehessünk ebben a beszélgetésben – kíváncsisággal, tisztelettel és együttérzéssel. Minden egyensúly meghívássá válhat arra, hogy újra kapcsolatba lépjünk az egyénben már jelen lévő bölcsességgel.
Ami különösen figyelemre méltóvá teszi a szakmánkat, az az, hogy ez a beszélgetés átlépi a határokat. Akár egy városi klinikán, egy vidéki közösségben, egy wellness központban, egy családi házban vagy online történik az egyensúly, az emberi élmény figyelemre méltóan ismerős marad. Kultúrákon és közösségeken átívelően az emberek kapcsolatot, békét, célt és azt a képességet keresik, hogy könnyebben eligazodjanak az élet elkerülhetetlen változásaiban.
Globális kineziológiai közösségünk nagyon hasonlít egy erdőhöz. Az erdő nem azért virágzik, mert minden fa ugyanolyan. A sokszínűség révén virágzik. A különböző fajokkülönböző erősségeket képviselnek, míg a felszín alatt bonyolult hálózatok kötik össze őket.
Nemzetközi közösségünk is nagyon hasonló. Mindannyian magunkkal hozzuk a saját kulturális perspektívánkat, szaktudásunkat, tapasztalatainkat és személyes bölcsességünket.
Különbségeink erősítik az egészet, míg közös értékeink mélyen összekapcsolnak minket.
És talán emlékeznünk kellene arra, hogy nekünk is vannak évszakaink.
(az IKC augusztusi hírlevele. Fordítás: fordító programmal.)
