A serdülőkor számos olyan élethelyzetet hozhat, amely fokozott érzelmi terhelést jelent egy fiatal számára. A kortárs közösségben elfoglalt hely, a továbbtanulással kapcsolatos döntések, a teljesítmény és a szülői elvárások együttesen könnyen növelhetik a megélt stresszt.
Egy fiatal klienssel végzett Touch for Health-központú kineziológiai munka során jól követhetővé vált, hogyan kapcsolódott össze nála a teljesítmény iránti erős igény, az önmagával szembeni szigorúság és a bizonytalanság.
A kliens édesanyja eredetileg ifjúsági coaching miatt keresett meg. Az első beszélgetések során azonban olyan összetett problémakör rajzolódott ki, amelynek támogatására kineziológiai módszer alkalmazását is javasoltam. A fiatal ezt elfogadta, és nyitottan vett részt a közös munkában.
A középiskolai felvételi időszakában jelentős feszültséget élt meg. Nem érezte jól magát az osztályközösségében, és úgy élte meg, hogy jó tanulóként nehezen találja a helyét. A beszámolója szerint ez az időszak az alvására és az étkezésére is hatással volt. Este nem tudott elaludni, már előre félt attól, hogy megint nem fog tudni aludni, sokszor éheztette magát és kimaradt a menstruációja.
A beszélgetések során hamar megmutatkozott, hogy nem pusztán az iskolai közösség jelent számára kihívást. Nagyon magas elvárásokat támasztott önmagával szemben, és egy-egy hiba miatt is erős önkritikát élt meg. Saját szükségletei – például a pihenés vagy az étkezés – háttérbe kerültek a teljesítményhez képest.
Az első balance során a kliens 8–9-es stresszszintet jelzett. A közös munka során a bűntudat, az önmagával szembeni harag, a jövő miatti aggodalom és az önmagában való kételkedés került előtérbe. A megfogalmazott cél ez volt: „Tudom, hogy értékes vagyok.”
A későbbi alkalmakon az alvást nehezítő, másnaptól való félelemmel és a megmérettetésekkel kapcsolatos stresszel is dolgoztunk. A Touch for Health rendszerében alkalmazott balance-ok és érzelmi stresszoldó gyakorlatok során a kliens több alkalommal a stresszérzet csökkenéséről és megkönnyebbülésről számolt be.
A folyamat egyik fontos pontja az volt, amikor saját maga fogalmazta meg: annyira fél a hibázástól, hogy mindent „200%-osan” igyekszik megcsinálni, ami számára kimerítő. Innen vált hangsúlyossá az önmagával szembeni elvárásokkal való munka. A következő cél így hangzott: „Megengedem magamnak a hibázást.”
A kineziológiai munka mellett kognitív jellegű gyakorlatokat is alkalmaztunk, amelyek során a saját sikereire és erősségeire irányítottuk a figyelmét. Ez segítette abban, hogy ne kizárólag a hibák és a hiányosságok alapján értékelje önmagát.
A négy találkozást követő időszakban a kliens több területen is kedvező változásokról számolt be: rendeződtek iskolai kapcsolatai, sikeresen teljesítette a felvételit, alvása stabilabbá vált, étkezése javult, és a korábban kimaradt menstruációja is újra jelentkezett. A későbbi alkalmakon már egyre pontosabban felismerte, milyen helyzetek váltanak ki belőle erősebb stresszt, és tudatosabban tudott ezekhez viszonyulni.
Az eset számomra legfontosabb szakmai tanulsága az volt, hogy érdemes a felszínen megjelenő probléma mögött meghúzódó megélésekre is figyelmet fordítani. A kineziológiai folyamat során nem az volt a cél, hogy a fiatalt „megjavítsuk”, hanem hogy támogassuk saját érzéseinek felismerésében, erőforrásainak tudatosításában és a számára megterhelő helyzetekhez való rugalmasabb viszonyulásban.
A változás egyik fontos állomása az lehet, amikor egy fiatal felismeri: az értékessége nem a hibátlan teljesítményétől függ.
Fiatal kliensem azóta már boldog, céltudatos és sikeres középiskolás. Annyira hisz a kineziológiában, hogy ha elakadáshoz érkezik, felkeres 1-2 alkalom erejéig, hogy az oldásokkal támogassuk őt a továbblépésben. Hosszú évek óta kísérem így őt és látom, hogy a kiegyensúlyozott felnőtté válásában milyen komoly szerepe van a kineziológiai módszereknek.
