Milyen kompetenciák szükségesek a felnőttoktatáshoz?

A hrportal.hu portál kiválóan összeszedte azokat a kompetenciákat, amelyek ahhoz szükségesek, hogy valaki magas minőségben felnőtteket képezzen. A felnőttoktató (tanár) a képzési folyamatban az ismeretek feldolgozása mellett jelentős szerepet játszik a felnőtt tanuló (hallgató) személyiségének fejlesztésében, a megfelelő motiváltság kialakításában.

Az ideális tanulási légkör kialakításához az oktatónak megfelelő önismerettel kell rendelkeznie. Ez azt jelenti, hogy tisztában kell lennie mi a beállítódása az oktatással kapcsolatban, rendelkezik-e azokkal a kompetenciákkal, amelyek ahhoz kellnek, hogy a motiváló és személyiségfejlesztő szerepét be tudja tölteni. A cikk nem törekszik a teljesség igényére, de egy átfogó képet ad arról, hogy ha Ön oktatót választ, akkor mire érdemes figyelnie. Az oktatóknak pedig felhívhatja a figyelmet arra, hogy az önismereti munkájukban hova célszerű még fókuszt helyezniük.

A felnőttoktató fontosabb kompetenciái

Alapvetően nagy az átfedés a személyközpontú megközelítés alapelveivel (Rogers), melyeket a segítőkapcsolati kommunikáció során is alkalmazunk.

Hiteles magatartásra, valamint a hallgatókkal való optimális viszonyra van szüksége. Nyíltan kell vállalnia mindazokat az érzéseket, amelyek a képzési folyamatban felszínre kerülnek. Sőt egyes kineziológiai képzéseknél ez kötelező is. A személyközpontú magatartás feltétele, hogy ne keletkezzék akadály („fal”) a képző és képzettek között, képesnek kell lennie arra, hogy saját érzéseit megéli, adott esetben ki is fejezi ezeket. Az eredményes közös munka fontos feltétele, hogy a tanár figyeljen arra, ami benne végbemegy, tudjon azonosulni érzéseivel, képes legyen ezeknek a megfelelő módon hangot adni, ha szükséges.

A következő alapvető feltétel a tanár elfogadó viszonyulása a hallgatói iránt. Így képes elérni, hogy a tanuló felismerje és azonosuljon a benne megjelenő érzésekkel. Az oktatót a hallgatók iránti gondosodásnak kell jellemeznie oly módon, hogy az ne rátelepedésként hasson, hanem segítőkészségként jelenjen meg. Tapasztalatok és a szakirodalmi források azt mutatják, hogy az oktatónak feltételek nélkül kell elfogadnia a rábízott személyeket, ez a viszonyulás minél pozitívabb, annál valószínűbb a személyiség fejlődése. A feltétel nélküli elfogadás azt is jelenti, hogy elfogadja az oktató a tanuló azon döntését, ha úgy értékeli, hogy vagy a képzés vagy az oktató nem neki való. Erről lehet akár közösen is gondolkodni: kire, kinek a projekciója vetül ki? Mit lehet egy tanfolyami keretek között ezzel kezdeni? Lehet, hogy a megoldás egy face to face kapcsolatban található meg.

Az empátia képessége elengedhetetlen a felnőttek képzésében dolgozó tanár számára. (A kineziológus empátiás kompetenciájáról EBBEN A CIKKBEN írtunk.) A fejlesztő tevékenység feltételezi, hogy az oktató képes a tanulókban lejátszódó folyamatokat mintegy belülről megélni, megérteni és erre alapozva végezni a tevékenységét. A megértés (az oktatói beleérzés) nyomán kialakult légkör biztosíték a kölcsönös hiteles kitárulkozásra, a fejlesztés megindulására, folyamatos megvalósulására. Empátia nélkül nem működhet tartós segítő kapcsolat.

A tanár személyiségközpontúsága a felnőttek képzésében elengedhetetlen. A felnőtt bizonyos cél elérése érdekében tanul, ezért azt várja el a képzéstől, hogy a megszerzett ismeretek napi gyakorlatába illeszthetőek legyenek, az őt érdeklő, érintő problémák megoldásához járuljanak hozzá. Ez egyrészt azt jelenti, hogy felnőttoktatónak hallgatóit és az ő tanulási céljukat ismernie kell és az ismeret feldolgozása során az általuk elvártakra kell koncentrálnia, másrészt a résztvevők aktivitására kell építenie. A képzés eredményességének feltétele, hogy a felnőtt tanulók tapasztalataikat összevethessék az aktuális ismeretekkel, azok gyakorlatban való funkcionálásáról meggyőződjenek. Ez aktivizáló légkört, motivált hozzáállást hoz létre, amelyben a tanár saját tapasztalatait, speciális ismereteit is törekszik átadni a fejlesztés érdekében, ajánlásokat tesz, javasol, de a hallgatóra-hallgatókra bízza azok elfogadását, segítőkészsége igénybe vételét. Ez a légkör ösztönző, motiváló tényezőként szokott hatni.

Az emberekben való bizalom fontos tényező a felnőttekkel foglalkozó személy számára, aminek a képzésben kölcsönösnek kell lennie. A felnőtt tanuló bizalommal választja ki a képzési helyet, bizalma kíséri a vele foglalkozó személyeket. A tanárnak bíznia kell abban, hogy a hallgató kiteljesíti lehetőségeit, mozgósítja a meglévő készségeit-képességeit és ezzel saját célja megvalósulására törekszik, ezért a képzési folyamatban saját üteme szerint vesz részt, amit az oktató elősegít.

A felnőttoktató a hallgatók saját ritmusát – haladási „sebességét” – veszi figyelembe, nem erőltet kényszerítő ütemet a képzés folyamatában, amely biztosítja, hogy minden résztvevő saját ütemében haladva fel tudja dolgozni, sajátjává, alkalmazásképessé tudja tenni a megszerzett ismereteket. Ez az EDU Kineziológiában a PACE, ami lépést, tempót jelent. Minden tanfolyamnak megvan a saját maga PACE-e. A tanár dolga, hogy ezt a PACE-t kialakítsa és fenntartsa az egész oktatási folyamat alatt.

A személyiségközpontú tanár a felnőttképzés hatékonyságának feltétele, ami tanári személyiség teljes kibontakozását igényli, amihez nem kell egyéb, mint tanulók iránti szeretet, megbecsülés, őszinteség és bizalom. Az oktató viselkedése, magatartása visszatükröződik, példaként hat a hallgatókra, ami a személyiségfejlesztés hatásos eszköze. A felnőtt tanuló személyiségfejlesztésének serkentője az oktató, de a tanár személyiségének fejlődésében a felnőtt hallgató is szerepet játszik, egyértelmű kölcsönhatás valósul meg a folyamatban.

Forrás:

https://www.hrportal.hu/hr/ezek-a-kompetenciak-szuksegesek–ha-felnotteket-oktat-20160520.html

0 válaszok

Hagyjon egy választ

Want to join the discussion?
Feel free to contribute!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük