Vigyázz az okosgépekkel!
Tolnai Antal írása
…belöktünk egy egész generációt a virtuális busz alá.
Azt olvasom, hogy Steve Jobs megátalkodott technikaellenes szülő volt, a Szilícium-völgy mérnökei és technikusai meg Waldorf-iskolába járatják gyerekeiket. Sergey Brin, Larry Page, Jeff Bezos vagy Jimmy Wales azzal magyarázza szakmai sikereit, hogy no-tech iskolába járt. A Montessori és a Waldorf a legnépszerűbb az Államokban. És Zuckerbergék is AltSchoolban gondolkoznak.
Mindez Dr. Nicholas Kardaras Glow Kids című friss könyvében olvasható. Bár rengeteg könyvet, publikációt begyűjtöttem már ebben a témában, a könyvismertető után rögtön azt mondtam: ez a könyv kell nekem. Azonnal meg is vettem… Hogyan? Hm… e-book formátumban az Amazonon… Persze nem elsősorban azért, mert Jeff Bezos, az Amazon alapítója és tulajdonosa is alternatív iskolába járatja gyermekét, hanem mert egy felnőtt ember tudja praktikusan és rendeltetésszerűen használni az IKT-eszközöket anélkül, hogy egyszer csak észrevétlenül az eszköz kezdje használni őt, ahogy az a gyerekek igen jelentős része esetében történik a könyv tanulsága szerint. Hát ezért próbálunk például a Waldorf-óvodában és -iskolában mindent bevetni, hogy az iskola és a szülői ház együtt képes legyen teljesen kiszorítani az okoskütyüket a személyiségük kibontakozásának még csak a kezdetén járó 4‒12 éves gyerekek életéből. Nem volt egyszerű elfogadtatnunk, hogy a Waldorf-kerettantervben az informatika oktatása csak 9. osztálytól kezdődjék, hiszen a számítástechnika tanítása ma olyan evidens, mint az orosztanítás volt a hetvenes években, a mi időnkben. Ki merte volna akkor azt mondani, hogy az nem jó… Most legalább olyan nehéz elfogadtatni, hogy a korai informatikaoktatás, mondjuk, nem jó… Mielőtt sokan felszisszennének, hogy „te jó ég, hát hol élnek ezek”, lássunk egy részletet a könyv bevezetőjéből:
Úgy tűnik, hogy egész társadalmunk fausti kihívások előtt áll. Igen, kezünkben tartjuk a digitális kor elképesztő csodáit – táblagépeket, okostelefonokat – a csodásan ragyogó eszközeinket, amelyek összekötik az embereket az egész földkerekségen, és szó szerint a markunkban tartjuk és hozzáférünk az emberi tudás összességéhez.
De mi az ára mindennek a futurisztikus technológiának? Egy teljes generáció személyisége és lelke. A szomorú igazság az, hogy ezért az „ó, de jóleső könnyítés és kényelem”-ért s a modern kor eme szemet kápráztató ékköveiért ostoba módon belöktünk egy egész generációt a virtuális busz alá.
– Na ne má! Nem vagy te egy kicsit túl drámai? – kérdezheted. De nézz csak körül. Kukkants be egy vendéglőbe, ahol gyerekes családok ülnek, nézz be akármelyik helyre, ahol kiskölykök és tinik lógnak: pizzériák, iskolaudvarok, a barátaid lakása… Mit látsz?
Azt látod, hogyan válnak zombivá a lehajtott fejű, üveges tekintetű gyerekek, akiknek az arcát fénybe borítja a képernyő ragyogása. Épp olyannak látod őket, mint a lelketlen, kifejezés nélküli arcokat az Invasion of the Baby Snatchers-ben vagy a zombik arcát a The Walking Dead-ben, gyermekeink és ifjaink egymástól elszakítva, és egymás után estek és esnek áldozatául ennek a digitális pestisnek.
Aztán jön Platón barlanghasonlata, majd a Mátrix mint korunk valós korszimbóluma, a virtuális világ megértéséhez adalékul. Én még hozzátenném, illetve ismét megemlíteném Will Wright új korszakot nyitó termékét, hiszen ki ne ismerné a The Sims világát, ami után az Avatar megfogalmazta, hogy tulajdonképpen amott vagyunk itt… ahogy a főhőst játszó Jake Sully (Sam Worthington) megfogalmazza: „Megfordult bennem minden, mintha kint lenne a valóság, és ez lenne az álom…” A kint persze nem más, mint bent. Bent a másik világban.
Ezek után persze érthető, hogy napi küzdelemben állsz a kint és bent világával, a kütyüvel az osztályteremben, és gyakran teszed fel magadnak a kérdést: „Tudok én még ezzel a kütyüvel konkurálni? Van még értelme az én munkámnak? Vagy programozzunk még az irodalomórán is?” Nem kell művészet! Technika kell! Mire ezek a sorok megjelennek, már a Pokémon Go is valószínűleg egy valaha népszerűnek tartott számítógépes őrület lesz (volt).
A teljes cikk elolvasásához be kell jelentkezned a zárt oldalunkra, mely tagjainknak van fenntartva!
Támogasd Alapítványunkat!
Mivel alapítványként és nem egyesületként működünk, ezért nem kérünk tagdíjat. Céljaink megvalósításához azonban szükségünk van támogatásodra, amit külön kedvezményekkel honorálunk.
Ki lehet támogató tag?
- Aki kineziológusként, vagy kineziológus oktatóként dolgozik, de egyenlőre nem szeretné magát minősíttetni.
- Aki kineziológiai szolgáltatást vett, vagy szeretne igénybe venni.
- Aki érdeklődik a kineziológia iránt akár mint ügyfél, akár mint tanuló.
- Aki egyetért az Alapítvány céljaival és szeretné támogatni ezen célok megvalósulását.
Mit kap a támogató tag?
- Hozzáférést a belső bloghoz, ahol kineziológiához kapcsolódó szakmai anyagok kerülnek megosztásra.
- Az Alapítvány rendezvényeiből 10% kedvezményt.
A támogató tagsághoz IDE KATTINTVA TUDSZ REGISZTRÁLNI!