Bináris és analóg izomtesztelés

Kutatta és kidolgozta: Alan Sales

Írta Leila Turner

Fordította: Pisták Dóra

Absztrakt: Ez az előadás egy hatalmas értéket képviselő, új izomtesztelési és kiegyensúlyozási módszerről szól. Figyelembe veszi azt a tényt is, hogy az élő rendszerek valamilyen formában mindig mozgásban vannak. A hagyományos izomtesztelés ezzel szemben relatíve statikus. Ez az új, úgynevezett analóg tesztelés ezt a fontos dinamikus alkotórészt is figyelembe veszi. Az előadás az angol Alan Sales kutatásaira épül, ahogy azt 1997-ben megjelentette. Gyakorlati alkalmazási lehetőségei széleskörűek, és komoly hatást gyakorolhatnak a jövőbeni kineziológiai módszerekre. Az eljárás, amit Alfred Schatz már tavaly Zürichben bemutatott, könnyű, óriási javulást hoz, és bármely kineziológia rendszerben azonnal alkalmazható.

A kineziológia a mozgás tudománya. Az élet mozgás.

Ha megnézzük az izomtesztelést, be kell látnunk, hogy aránylag statikus. Jobb ötletnek tűnne az izomműködést tanulmányozni az igen/nem, bekapcsolt/lekapcsolt izomválasz vizsgálata helyett, az izom dinamikus működésének figyelembevételével együtt. Kendall & Kendall fedezte fel a különböző izmok mozgástartományát, elektromos stimuláció (elektromiográfia) segítségével; így ismerjük az izmok pontos amplitúdóját. Akkor miért az egyik pozícióban teszteljük az izmokat, és nem egy másikban? Hiszen ugyan arról az izomról van szó.

Richard Utt (1950-2011)

Richard Utt elgondolkodott ezen a kérdésen, és az izmot annak teljes mozgástartományában nézte. Kidolgozott egy cél- és referencia meridiánokhoz kapcsolható 14 pozíciós rendszert. Fantasztikus. Már ez megváltoztatta a testtel kapcsolatos nézőpontjainkat.

De most egy újabb kérdés merült fel: miért 14 és nem 1 000 000 pozíció. Az összes köztes lépés is az izomhoz tartozik. Az Alkalmazott Fiziológiában, annak ellenére, hogy az izmot összehúzott állapotból nyújtott állapotig hét pozícióban monitorozzuk, és hét pozícióban extenzióból kontrakcióba, az izmot még mindig bináris módon (statikus állapotban) teszteljük…

Ha egy izom nem tart egy adott pozícióban, akkor lekapcsolt izomként definiáljuk, vagy „gyengeként”. De például vegyük a quadriceps-et: akkor is képesek vagyunk fel-le ugrálni, ha le van kapcsolva, vagy „gyenge”… Ezért látszik, hogy nem rendelkezünk az izomról teljes képpel…

Be kell látnunk, hogy bátran, és gyakran helytelenül mérjük fel az izom állapotát a jelenlegi módon. Nem vonhatunk le következtetést az izom teljes funkcionális állapotáról kizárólag ezen megfigyelés alapján.

Az izom fontos funkciója hogy képesek vagyunk egy adott pozíciót tartani; az ily módon végzett izommonitorozást bináris tesztelésnek hívják. De az emberi test dinamikus, és az idő nagy részében mozgásban van, mely dinamikus aspektus esszenciáját az analóg izomtesztelés fedi le, ahol az izmokat mozgás közben monitorozzuk,  „terhelés alatt”, vagy stressznek kitéve.

Ez egy új fogalom: megvizsgálni, ahogy egy izom a mindennapi életben használt teljes mozgásképességét bemutatja. Ezzel az izomműködés fokozataira nyerünk betekintést. Nem csak egy bekapcsolt/lekapcsolt választ kapunk, hanem azt is, mennyire bekapcsolt vagy lekapcsolt állapotról van szó.

Ezért nem a rögzített pozícióban, hanem mozgásfunkcióban tesztelünk… mert az élet maga a mozgás!!!

A komputer technológián alapuló bináris rendszert egy harmadik működés végrehajtását szolgáló, két működés alkalmazásából álló rendszerként definiálhatjuk.

Ha ezt a működési analógiát az izomtesztelés kontextusába helyezzük, a bináris izomtesztelés alapvetően egy kétdimenziós tesztelési eljárás abban az értelemben, hogy a biokomputer rendszer bármely részének teljesítményét méri fel. Ezért vagy egy bekapcsolt vagy lekapcsolt / engedélyezett vagy letiltott izom feedback állapotot reprezentál.

Az eredményjelző mechanizmus tekintetében, ami itt maguk az izmok, nincsenek köztes állapotok. Jellege miatt a kép csak két működési visszajelzés megjelenítésére korlátozódhat. Még a teljes mozgástartományban történő monitorozásnál is a tesztelés egy bináris bekapcsolt/lekapcsolt eredményt adhat az út bármely pontján, kontrakcióból extenzióba és fordítva. A tesztelés ezen típusa, ahogy azt az Alkalmazott Fiziológiában használják, értékes információval szolgálhat az adott izom teljesítményét befolyásoló meridiánokkal kapcsolatban, vagy a hozzá tartozó szervről, stb., de az izom teljes potenciálja tekintetében a történet nem teljes, mivel ez még mindig csak az izom teljes működésének csak egy síkját fedi le. Mi van az összes működéstámogató mechanizmussal, amik lehetővé teszik az izom helyes működését? Úgy tűnt, hogy valami még hiányzik …

Az analóg izomtesztelés lehet, hogy szélesebb körben reprezentálja az izom és a működése által létrehozott egységet.

Az analóg rendszer, a komputer technológia értelmezése szerint, teljesen eltérően működik. Az adatokat egyedi tényezők számlálása helyett arányosan méri, amivel lehetővé teszi a rendszerben és alkotórészeiben található változó tényezők mérését és/vagy összehasonlítását. Az izomtesztelésre vonatkoztatva, az izmok a változók, a valójában alakuló indikátorok, a kontrakciótól extenzióig és vissza terjedő mozgástartományon belül.

Az izomtesztelésre értelmezve ez a működési analógia az izomnak azt a képességét teszteli, hogy egy adott feladatot hogyan tud lassan, teher alatt elvégezni, ahelyett, hogy azt tesztelné, hogy hogyan tud ellenállni egy bináris kihívásnak.

Ezért egy „puha” izom – ami se nem igazán be-, se nem igazán lekapcsolt – úgy értelmezhető, mint az analóg kijelző mechanizmus kísérlete egy adott állapot megjelenítésére, amire nem bináris alapelvek hatnak.

Az analóg teszt állapotában az izom egy harmadik kijelzési minőséggel bír, és az egész rendszer, a rendszeren belüli áramkör, vagy a rendszer egyetlen összetevőjének teljes teljesítményéről információt adó multidimenzionális feedback mechanizmussá válik. Ily módon az izom nem csak a bekapcsolt/lekapcsolt alapelv szerinti állapotot jelzi. Jelzi azt az állapotot is, hogy a rendszer mekkora része teljesít, megmérve annak minden változó, az egészet alkotó minőségét. Más szóval, ez egy holografikus izomteszt.

Következtetés: Analógiánk szerint egy bináris teszt azt mutatja, hogy a test/elme rendszer működik-e vagy sem; egy analóg teszt pedig azt, hogy ami be van kapcsolva, abból mi és mennyi működik és végzi a dolgát, és hogy a bekapcsoltak és a lekapcsoltak kombinációja mennyire befolyásolja a rendszer teljes teljesítményét.

Az analóg izomtesztelés az izmot állandó teher alatt tartja, melynél megkérjük az illetőt, hogy végig tartson (álljon ellen), míg az analóg módot tartjuk (hüvelyk begye a kisujj körömágyához). Az analóg ujjmód alternatívája, ha az izmot a normál kezdőpozícióján túl oda-vissza finoman meghintáztatjuk közvetlenül a tesztelés előtt, ami értesíti a biokomputert, hogy az izom teljesítőképességét dinamikus állapotban, terhelés alatt fogjuk monitorozni.

Analóg mód: hüvelyk begye a kisujj körömágyához
© Alan Sales, Institute of Cyberkinetics 2001

Az analóg tesztnél a mozgástartomány bizonyos pontjánál az izom bekapcsol és tart (kivéve persze, ha petyhüdt izommal van dolgunk). A megfelelő korrekció javítani fogja az izom teljesítményét, így képes lesz tartani a TFH pozícióban, ami a legösszehúzottabb pozíció; ez 100%-os funkcionalitásra utal. Ugyan ez az alapelv alkalmazható az extenzióból kontrakcióba irányban is.

A supraspinatus analóg tesztelése
© Alan Sales, Institute of Cyberkinetics 2001

Az ilyen módon megdolgozott izomnak szinte holografikus hatása van a testre, messze nyúló előnyöket és mély változásokat hozva a balanszokban, a normál izomteszteléssel nyert eredményeken felül, és rajtuk túlmutatva.

Alfred Schatz Alan felfedezését kvantumugrásnak nevezte a kineziológiában.

Charles Krebs szintén lelkesen dolgozik az analóg izomteszteléssel már több, mint egy éve. Átgondolta a különböző neurológiai pályákat, amiken keresztül az impulzusok az agyba jutnak, és úgy érzi, hogy az analóg izomtesztelés egy igazán és valóban, teljesen tudatalatti tesztelési eljárás, amit a bináris izomtesztelés tudatos-tudatalatti kortikális-limbikus áramkörei helyett a cerebellum szabályoz. A cerebellum áramkörei teljesen eltérő információkat tartalmazhatnak az általánosabban tesztelt bináris áramköröknél, melyek az analóg izomtesztelés kitalálása előtt rejtve maradtak a kineziológusok előtt.

Az analóg izomtesztelés alapkoncepciója és gyakorlata

A tesztelési gyakorlatok elolvasásáért jelenkezz be zárt oldalunkra. Nem vagy még tag vagy támogató? A cikk alján tájékozódhatsz!

Analóg és kiberkinetikus izomtesztelés

Dr. Charles T. Krebs előadása a Magyar Kineziológiai Alapítvány 2. konferenciáján (2018)

Ezt a két új izommonitorozási módot az angol Alan Sales fejlesztette ki a ’90-es évek végén. A kineziológiában hagyományosan alkalmazott izometrikus koncentrikus izommonitorozástól eltérő izommonitorozási eljárást képviselnek.

Analóg izommonitorozás (az izom állapotának felmérése, információgyűjtés):

Az analóg izommonitorozásnál az izmot a legösszehúzottabb pozícióba helyezzük, majd az izmot a teljes mozgástartományában teszteljük, míg a tesztelt személy csak mérsékelt ellenállást fejt ki, engedve, hogy a tesztelő mozgassa az izmot. Ha a mozgás a teljes mozgástartományban végbemegy, és az ellenállás szintje nem változik, miközben a mozgás sima és „folyékony” az ellenállással együtt, az analóg izomáramkört 100%-osan stresszmentesnek tekintjük. Ahol az izom mozgása hirtelen megáll az ellenállás gyors emelkedésére, vagy „elenged” az ellenállás gyors csökkenésére, melyet viszont nem az illető tudatos döntése (szándéka) irányít, az az áramkör analóg stresszének szintjét adja meg. Például, ha ez a hirtelen megállás vagy elengedés a mozgástartomány felénél következik be, az azt jelzi, hogy az áramkörben 50% analóg stressz van. Ha a mozgástartományon végighaladva annak 90%-ánál jelentkezne, akkor csak 10%-os analóg stressz van az áramkörben.

Kiberkinetikus izommonitorozás (információgyűjtés a korrekció elvégzéséhez)

A kiberkinetikus izommonitorozást hasonlóképpen végezzük. Az izmot újra a legösszehúzottabb pozícióba visszük, majd végigmozgatjuk a mozgástartományán, miközben az illető mérsékelt ellenállást fejt ki, miközben megkérjük: „Engedd, hogy a testrészt végigmozgassuk a mozgástartományán, de fejts ki mérsékelt ellenállást a monitorozó nyomásával szemben, ahogy az folyamatosan végigviszi az izmot a legösszehúzottabb állapotból a mozgástartomány végéig”. Ha nincsenek aktív stresszorok az áramkörben, a testrész simán végighalad a teljes mozgástartományon a monitorozott személy által kifejtett ellenállással szemben, kifejezve az illető tudatos szándékát, és nem tapasztalunk megfigyelhető változásokat a kifejtett nyomással szembeni ellenállásban.

Viszont, ha van(nak) aktív stresszor(ok) az adott izomáramkörben, ahogy a testrészt lassan végigvisszük a mozgástartományán a kliens tudatos, mérsékelt ellenállásával szemben, megjelenhetnek hirtelen „ragacsos foltok” akár pontok, ahol az izom konkrétan megáll a mozgásban. Ha a kart a tesztpozícióban ennél a pontnál kicsit ide-oda megmozgatjuk, majd visszavisszük oda, ahol a mozgása megállt, általában újra beindul a mozgása az ellenállással szemben, amíg újra be nem ragad, vagy akár hirtelen elenged/lekapcsol, elveszítve az ellenállásra való teljes képességét. Ez a beragadás vagy megállás vagy elengedés megismétlődhet több ponton is az izom mozgástartományában.

Minden alkalom, amikor az izomválasz ragacsos, vagy megáll vagy elenged, azt jelzi, hogy a rendszer bizonyos szintjén valamilyen stresszor blokkoló hatást fejt ki, vagy más módon zavarja a cerebellumba menő folyamatos visszajelzést, ami alapján az összeveti a tervezett mozdulatot a valós mozdulattal! A kliens gyakran eléggé meglepődik, amikor látja a karját hirtelen megállni vagy elengedni, miközben tudatos szinten egyértelműen azt mondta a karjának, hogy az „mozogjon, de fejtsen ki ellenállást”, mert nem azt mondta neki, hogy álljon meg, vagy engedjen el, hiszen pontosan ezzel ellentétes parancsot adott ki!

A kiberkinetikus izomtesztelést mind koncentrikus kontrakciós monitorozással, mind excentrikus inhibíciós monitorozással végre lehet hajtani. Ilyenkor kontrakcióból extenzióba, és/vagy extenzióból kontrakcióba megyünk.

A kiberkinetikus izommonitorozás egy a szokásos kineziológiai izommonitorozástól teljesen eltérő monitorozási forma, abban az értelemben, hogy nem azt kérjük az illetőtől, hogy tartsa vagy állítsa meg a végtag vagy testrész izmát, hanem azt, hogy engedje a mozgatást, mérsékelt ellenállás kifejtésével.

Ezért a központi idegrendszer izom szabályozó funkciójának engednie kéne, hogy a végtag/testrész simán végighaladjon a teljes mozgástartományon, mérsékelt ellenállás kifejtése mellett. Így ebbe a módszerbe nem tartozik bele a terhelés reflex aktiválása, mint a szokásos monitorozásnál, sokkal inkább a cerebellumnnak arról a képességéről szól, hogy összevesse a tervezett – ellenállással egyidejű mozgás – és a végtag/testrész tényleges mozgását.

Amikor a tervezett cselekvés cerebelláris monitorozása szétesik, a testrész vagy hirtelen elenged, vagy megáll. Így a stressz jelzése a kiberkinetikus izommonitorozásnál nem közvetlen proprioceptív feedback problémára utal, hanem cerebellum alapú feedback problémára, ami a szándékot a megvalósult működéssel veti össze. Tehát lehetnek további rejtett kiegyensúlyozatlanságok ebben a szándék-összevető áramkörben, ami nem érhető el semmi más izommonitorozással.

Charles hivatásos táncosokkal és sportolókkal jó eredményeket ért el a kiberkinetikus izommonitorozás segítségével. Például két fontos, testtartást és mozgást szabályozó gerinc reflex, az álló és járó reflexek, mind a szokásos izometrikus, koncentrikus izom feedback-kel, mind kiberkinetikus izommonitorozással kiegyensúlyozhatók. Akkor is, ha mindkét reflexet a normál izometrikus koncentrikus izommonitorozással kiegyensúlyoztuk, a kiberkinetikus izom ellenőrzéssel továbbra is komoly kiegyensúlyozatlanságot mutattak. A kiberkinetikus izommonitorozással felfedezett kiegyensúlyozatlanságok bevitelével ezután ezeknek a reflexeknek a mélyebb integrációja vált elérhetővé, annak ellenére, hogy normál izometrikus koncentrikus izommonitorozásra egyensúlyban lévőnek tűntek.

Forrás:

http://www.touchforhealtharchive.com/Journals/2001/2001Turner.pdf

Támogasd Alapítványunkat!

Mivel alapítványként és nem egyesületként működünk, ezért nem kérünk tagdíjat. Céljaink megvalósításához azonban szükségünk van támogatásodra, amit külön kedvezményekkel honorálunk.

Ki lehet támogató tag?

  • Aki kineziológusként, vagy kineziológus oktatóként dolgozik, de egyenlőre nem szeretné magát minősíttetni.
  • Aki kineziológiai szolgáltatást vett, vagy szeretne igénybe venni.
  • Aki érdeklődik a kineziológia iránt akár mint ügyfél, akár mint tanuló.
  • Aki egyetért az Alapítvány céljaival és szeretné támogatni ezen célok megvalósulását.

Mit kap a támogató tag?

  • Hozzáférést a belső bloghoz, ahol kineziológiához kapcsolódó szakmai anyagok kerülnek megosztásra.
  • Az Alapítvány rendezvényeiből 10% kedvezményt.

A támogató tagsághoz IDE KATTINTVA TUDSZ REGISZTRÁLNI!

Amennyiben taggá szeretnél válni, akkor OLVASD EL A TAGSÁG FELTÉTELEIT ÉS REGISZTRÁLJ!

0 válaszok

Hagyjon egy választ

Want to join the discussion?
Feel free to contribute!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük